az artista zuhan

szolid vélemény az egészről

 

mert saját szóval nem megy

Párnánk puha, ágyunk öle lágyan ringat
Aztán zajok jönnek felrobbantják az álmainkat
Ugye nem félsz?

Ablakodon kívül,
Ott egy nagyváros van
Tombol a szél, s a távolban
az égre lobban a hajnal.

Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez
Milyen szép vagy

Újra játszol, újra élsz magányodról nem beszélsz
Hangok hívnak, visszatérsz
Nem szeretsz és nem remélsz

Álmod után újra élsz egy régi testben
Ez ma is jó lesz, de kérlek, kedves, fesd ki szebben
Ugye jobb így?

Itt nagyfiúk várnak nagykabátban a nagylányokra
A nagylányok lassan kitipegnek a Nagykörútra
Egy vagy köztük...