az artista zuhan

szolid vélemény az egészről

 

mert saját szóval nem megy

Párnánk puha, ágyunk öle lágyan ringat
Aztán zajok jönnek felrobbantják az álmainkat
Ugye nem félsz?

Ablakodon kívül,
Ott egy nagyváros van
Tombol a szél, s a távolban
az égre lobban a hajnal.

Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez
Milyen szép vagy

Újra játszol, újra élsz magányodról nem beszélsz
Hangok hívnak, visszatérsz
Nem szeretsz és nem remélsz

Álmod után újra élsz egy régi testben
Ez ma is jó lesz, de kérlek, kedves, fesd ki szebben
Ugye jobb így?

Itt nagyfiúk várnak nagykabátban a nagylányokra
A nagylányok lassan kitipegnek a Nagykörútra
Egy vagy köztük...

 

fotogram

szárnypróba

ordítok néhanap

"Az a baj, hogy én annyit értek az élethez, mint egy gyerek. Nem tudom a titkát annak hogyan kell viselkedni. Hogy mit kell mondani. Hogy kell boldogulni. Nekem tulajdonképpen egy kertben kellene ülnöm, vagy egy kórházban és tervezni, csak tervezni, csak tervezni. Mert amint cselekedetre kerül a sor, rögtön elhibázom a dolgot. Melléütök a szegnek."

(Krúdy Gyula - Szindbád)

adj hitet és akkor elhiszem

paint up

egy élmény volt

new world comming

and going....

artwork

ákos

fanatizmus

tus

szokásos

csend élet

önkifejezzünk egyet

legyen az ember vallásos

bizonyos kereteken kívül

csak egy szenvedélyt ne akasszunk szögre

ott bolyong köröttünk

kiben, miben

Te kéne legyél aki a túlpartra átvisz, Én kéne legyek aki tűzön - vízen át hisz

akkor és most

az utca a témán hever

eltakar az utcán egy plakát, a kabát, az emberek és a tettek, elfelejtenek

de mibe az utcán botlom azt én nem felejtem, felveszem, és hordozom

tulajdonképp felesleges, nehéz és fáj

egy idegen úgysem ismer fel

bennem

senkit